Magyar feltalálók és találmányaik > NEUMANN JÁNOS

NEUMANN JÁNOS (1903 - 1957)

Matematikus, matematikai fizikus, a számítógép-tudomány megteremtője. A princetoni Institute of Advanced Study professzora, az amerikai Atomenergia Bizottság tagja. A halmazelmélet, a kvantummechanika, az atomenergia és a számítógép-tervezés lángelméje. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja.

A számítógép atyja jómódú, bankár zsidócsaládban született Margittai Neumann János Lajos néven Budapesten, 1903. december 28-án. Iskolai tanulmányait 1913-ban kezdte meg a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, amit akkoriban a világ egyik legjobb középiskolájának tartottak. Ez az intézmény nemcsak magas szintű képzéséről volt híres, hanem toleranciájáról is. Jó képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917- 18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kituntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Rátz László fedezte fel. Neumann János 1921-ben érettségizett.
A budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be. Fő tárgya a matematika, melléktárgyai a fizika és a kémia voltak. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Egyetemi évei alatt Kürschák József, Fekete Mihály és Szegő Gábor segítette a matematika további megismerésében. Ezzel párhuzamosan a berlini egyetemen is tanult, valamint Zürichben vegyészmérnöknek. Zürichi vegyészi diplomájával azonos időben szerezte meg a summa cum laude matematikai doktorátust a budapesti tudományegyetemen. Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése; 1926. március 13-án fogadták doktorrá. Ösztöndíjasként ment Göttingenbe, ahol a Bolyai-díjas David Hilbertnek lett a munkatársa, 23 évesen pedig ő volt a berlini egyetem legfiatalabb tanára. 1927-től a berlini egyetemen, 1929-től pedig a hamburgi egyetemen tanított matematikát.
1930-ban vendégprofesszornak hívták a princetoni egyetemre, az Egyesült Államokba, harmincéves korában kinevezték a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (IAS) matematikaprofesszorává. Családjával együtt Amerikába költözött, és 1937-ben amerikai állampolgár lett. A második világháború idején ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Tanácsadó volt Los Alamosban, ahol az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban vett részt, 1955-ben pedig az öttagú Atomenergiai Bizottság (Atomic Energy Commission) tagjává nevezték ki.
Érdeklődése egyre inkább az alkalmazott matematikai problémák, ballisztikai, hidrodinamikai kérdések felé fordult. 1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1945-ben készült el teljesen. Akkoriban a Manhattan-terv keretén belül kellett nagyon sok numerikus számítást elvégeznie, amihez gépet keresett. 1945-ben az EDVAC-kal kapcsolatos eredményeket egy jelentésben összegezte (First Draft of a Report on the Edvac), majd intézetükben nagy sebességű elektronikus számítógép fejlesztésére irányuló programot kezdeményezett. Ő töltötte be a projekt igazgatói tisztjét a kezdetektől 1955-ig. Fontos állomása volt életének a princetoni Institute for Advanced Studyban (IAS) épült gép, amelyet Hermann Goldstine barátjával és munkatársával közösen alkotott. A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépen való számítások elvégzésének megvalósításához. Ma is az általa kialakított elven működik a világ valamennyi számítógépe.

A Neumann-elvek:
- teljesen elektronikus számítógép;
- kettes számrendszer alkalmazása;
- aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép);
- központi vezérlőegység alkalmazása;
- belső program- és adattárolás.
Bár Neumann Jánost többnyire matematikusként emlegetjük, jelentős eredményeket mutatott fel más területeken is. Ő vetette meg a numerikus matematika alapjait, közgazdászként Oscar Morgensternnel közösen írt könyvet a játékelméletről, ami a közgazdasági tudományoknak ma is meghatározó elmélete. Fizikusként a lökés- és robbanáshullámok fizikájának vezető szakértője volt, de a folyadékok és gázok hangsebességnél gyorsabb turbulens áramlásának kutatásában elért eredményei is jelentősek. Egyre időszerűbbé válnak filozófiai és morális nézetei is.
Tagja volt az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Academia dei Linceinek, a Holland Királyi Akadémiának, a Perui Tudományos Akadémiának stb. Tiszteletbeli tagja volt (1940) az Eötvös Társulatnak, elnöke volt az Amerikai Matematikai Társaságnak (1951- 1953). Tiszteletbeli doktor volt a Princetoni Egyetemen (1950), a Harvard Egyetemen (1950), az Isztambuli Egyetemen (1952), a Case Műegyetemen (1952), a Marylandi Egyetemen (1952), a Müncheni Műegyetemen (1953). Megkapta a Fermi-díjat (1956), az USA-érdemrendet (1947), az Einstein-érmet (1956), az USA Szabadság Érmét Eisenhower elnöktől (1956).
Hátralevő éveiben súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet az atombomba előállításakor szerzett sugárfertőzés okozott. Utolsó művét 1956-ban írta meg, ez szintén a számítógépekkel foglalkozott.
1957-ben Washington-ban halt meg, Princetonban van eltemetve. A Repülés és Rakéta Úttörőinek Dicsőségcsarnokában bemutatott 15 személy egyike az USA Légierejének Űrparancsnoksági Központjánál a Peterson Légibázison, Colorádóban. A Holdon kráter van elnevezve róla.

Irodalom

Nagy Ferenc: Neumann János és a "magyar titok" a dokumentumok tükrében. Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1987

John von Neumann; Wikipedia, írta: J J O'Connor és E F Robertson; http://en.wikipedia.org/wiki/John_von_Neumann

Dr. Tószegi Zsuzsanna: A Neumann-centenárium elé;
http://www.neumann-centenarium.hu/neumann_centenarium_ele.html

Az évszázad embere. Financial Times, 1999. december 24.

Természet Világa, 2003, Neumann-különszám

Nicholas von Neuman:Neumann János általános emberi vonásai. Fizikai Szemle, 1990. 1.sz., p. 13.

http://www.zyvex.com/nanotech/vonNeumann.html  

http://www-history.mcs.st-andrews.ac.uk/Mathematicians/Von_Neumann.html